Tartalom

• Lépések

Aki gyermekmeséket akar írni, élénk fantáziával és képességgel kell rendelkeznie, hogy a gyermek helyére (és elméjére) helyezze magát. Lehet, hogy ezt meg kell tennie például egy kreatív írásbeli tanfolyamnál vagy az írói szakma gyakorlásához. Kezdje a fiatalok számára érdekes ötletek gondolkodásával; majd írjon frappáns előadást, valamint jó elbeszélést és erkölcsöt. Végül hajtsa végre a szükséges kiigazításokat a széles közönség figyelmének felkeltése érdekében.

Lépések

1. rész 3: Első lépések

1. 

   Határozza meg az elérni kívánt korosztályt. Minden gyermekmesés író sajátos közönséget tart szem előtt. Szeretnél babáknak írni? Idősebb gyerekek? Gondoljon konkrét csoportokra, például 2-4, 4-7 vagy 8-10 évesekre. A történet nyelve, hangvétele és stílusa ettől a részlettől függ.
   • Például: ha 2 és 4 vagy 4 és 7 év közötti gyerekeknek ír, használjon egyszerű nyelvet és rövid mondatokat.
   • Ha 8-10 éves gyermekek számára ír, akkor használhat egy kissé összetettebb nyelvet, négy vagy ötnél hosszabb kifejezésekkel.

2. 

   
   
   Lelkesedjen saját gyermekkorának emlékeiből. Gondoljon saját érdekes, furcsa vagy kíváncsi tapasztalataira, amikor meg akarja készíteni a történetet.
   • Például: előfordulhat, hogy egy különös napot élt meg az iskolában, és történetté alakíthatja; talán nagyon fiatalon egy másik országban élt, és most már tudja, hogyan kell felhasználni a gyermekek szórakoztatására.

3. 

   
   
   Gondoljon egy banális eseményre vagy tevékenységre, és tegyen fantasztikus dologgá. Adj abszurd elemeket a történethez. Használja fantáziáját, hogy mindent a gyermekek szemével nézzen.
   • Például: átalakíthat egy közös eseményt, például a fogorvoshoz fordulást, valami fantasztikussá - mintha az irodai felszerelés beszélne; túlzott arányokat adhat a gyermek első parti látogatásának stb.

4. 

   
   
   Gondoljon a történet témájára vagy ötletére. Ha jól felvázolja ezt a szempontot, akkor több ötlete lesz. Dolgozzon valami konkrét dologgal, például "szerelem", "veszteség", "identitás" vagy "barátság" - mindezt a gyermek szempontjából. Gondoljon arra, hogy egy ilyen fiatal hogyan fedezné fel ezt a témát.
   • Például beszélhet egy kislány és kedvence cicája kapcsolatáról, hogy felfedezze a barátság témáját.

5. 

   Hozzon létre egy egyedi főszereplőt. Előfordul, hogy a gyermekmesék különös és magával ragadó karakterekre összpontosítanak. Gondoljon azokra a személyiségtípusokra, amelyek nincsenek annyira képviselve az irodalomban. Használjon valódi tulajdonságokat (gyermekek és felnőttek egyaránt), hogy az illető személyt valami magánabbá alakítsa.
   • Például: ha azt tapasztalja, hogy hiányoznak a fekete főszereplőkkel rendelkező gyerekmesék, akkor létrehozhat valamit, amely kitölti ezt a hiányt.

6. 

   Adj egy vagy két megkülönböztethetetlen vonást a főszereplőnek. Gondoljon azokra a funkciókra, amelyek vonzóvá teszik az olvasók számára, például egy sajátos frizura vagy frizura, öltözködési stílus vagy akár a járás módja. Ezen felül nemes, kalandos karaktereket hozhat létre, akik bajban élnek.
   • Például: az egyik főszereplő mindig viselhet fonatot és megszállottja lehet a cicáknak; ráadásul heg is lehet a kezén attól, hogy fiatalabb korában balesetet szenvedett egy fán.

7. 

   Hozza létre a hangulatot. Írja meg a történet felépítését hat részben, az előadással kezdve! Beszéljen arról a helyről, ahol a történet játszódik, a főszereplőről és a konfliktusról. Kezdje a főszereplő nevével, majd írja le egy adott helyet. Ezután beszélhet az illető céljairól vagy álmairól, valamint azokról az akadályokról vagy problémákról, amelyekkel szembe kell néznie.
   • Például: az előadásban beszélhet egy Fernanda nevű kislányról, aki háziállatot szeretne, és egy elhagyott cicát talál az utcán, ahol él.

8. 

   Gondoljon egy olyan eseményre, amely a történelmet megvalósítja. Ez az az esemény vagy döntés, amely megváltoztatja vagy bonyolítja a főszereplő életét. Más karakterből kell kiindulnia, valamilyen intézményből, például iskolából vagy munkából, vagy akár a természetből, mint a vihar.
   • Például: lehet, hogy Fernanda anyja azt mondja, hogy nem lehet háziállata, mert nem eléggé felelős azért, hogy vigyázzon rá.

9. 

   Vegyen be egy konfliktust a történetbe. Ebben a konfliktusban ki kell alakítania a főszereplőt, és fel kell tárnia a kapcsolatát a történet többi szereplőjével. Mutassa meg neki, hogy az előző eseményen keresztül vezeti életét, és írja le, hogyan küzd vagy alkalmazkodik a helyzethez.
   • Például: Fernanda elviheti a cicát, és elrejtheti a hátizsákban, hogy az anya ne tudja meg.

10. 

    Gondoljunk csak egy drámai csúcsra. A csúcspont a történet legfeszültebb pontja, amelynél a főszereplőnek döntést kell hoznia vagy választania kell. Feszültnek és érdekesnek kell lennie egyszerre.
    • Például: lehet, hogy Fernanda anyja megtalálja a cicát a hátizsákjában, és azt mondja a lánynak, hogy szabaduljon meg az állattól.

11. 

    Gondoljon a történet fejlődésére. Ebben a szakaszban a főszereplőnek meg kell küzdenie választásának következményeivel - békét kötni valakivel, fontos döntést hozni stb. Bizonyos problémák megoldásához más karakterekhez is csatlakozhat.
    • Például: előfordulhat, hogy a cica elszalad, miközben Fernanda az anyjával vitatkozik. Akkor együtt kell keresniük.

12. 

    Fejezzen be egy felbontással. Ebben a szakaszban a főszereplőnek sikerül vagy nem sikerül elérnie a célját. Talán sikeres; talán nem ér el mindent, amit remélt.
    • Például: lehet, hogy Fernanda és az anyja az utcán találják meg a cicát, de látják, hogy egy másik család megmenti.

13. 

    Olvassa el a gyermekmesék példáit. Ez a legjobb módszer az ilyen típusú szöveg "sikerképletének" felfedezésére. Olvassa el a műveket ugyanazzal a célközönséggel, amelyet el szeretne érni. Például:
    • A szöcske és a hangya, Jean de La Fontaine.
    • A buli a mennyben, Luís da Câmara Cascudo.
    • Boglárka, Robert Southey.
    • János és Mária, a Grimm testvérek.

2. rész a 3-ból: A történet első változatának megírása

1. 

   Gondoljon egy érdekes előadásra. Kezdje egy mondattal, amely már leköti az olvasó figyelmét. Mutassa meg a főszereplőt például valami különös cselekedettel. Ez az előadás megadja a hangszínt a többi szöveg számára, és megmutatja az olvasónak, mire számíthat.
   • Például: a A buli a mennyben, Luís da Câmara Cascudo írta: "Az erdei állatok között elterjedt a hír, hogy buli lesz a Mennyben".
   • Ez az előadás már megmutatja, hol játszódik a történet, és kik az érintett ügynökök.

2. 

   Használjon érzékszervi részleteket és nyelveket. Keltsd életre a karaktereket: beszélj arról, amit látnak, az érzett szagokról és ízekről, valamint azokról a dolgokról, amelyeket megérinthetnek, érezhetnek és hallhatnak. Az érzékszerveket leíró nyelvek bevonása az olvasó figyelmének lekötésére.
   • Például leírhatja a történelem egyik helyét "tágas és szép" vagy "meleg és hangos".
   • Az onomatopoeia segítségével is szórakoztathatja az olvasót.

3. 

   Rímek beillesztése a szövegbe. Felhívja az olvasó figyelmét hasonló hangú szavakkal. Írjon párban vagy mondókás szavakat ugyanabból a mondatból, például: "Álmos volt és morcos".
   • Használhat tökéletes mondókákat, amelyekben még a magánhangzók és mássalhangzók hangja is megegyezik. Például: "lásd" és "olvas".
   • Végül használhatsz tökéletlen mondókákat is, amelyekben csak a magánhangzók vagy mássalhangzók hangjai azonosak. Például: "arc" és "térkép".

4. 

   Sokat ismételje meg. Ismételhet fontos szavakat vagy kifejezéseket, hogy a szöveg még szembetűnőbb legyen. Így az olvasót jobban érdekli majd a történet.
   • Például megismételheti az elbeszélés során felmerülő kérdéseket, például "Hová tűnt Donald macska?" Ismételhet olyan kifejezéseket is, mint például: "Eljött a nagy nap!", Hogy az olvasót izgassa a következő lépés.

5. 

   Tartalmazza a beszéd alakjait, például alliterációt, metaforát és hasonlatot. Az alliteráció az, amikor egy mondatban minden szó ugyanazzal a mássalhangzóval kezdődik, például: "A patkány rágta a római király ruháját". Remek technika, hogy több ritmust adunk a szövegnek, és érdekesebbé tesszük a gyermekek számára.
   • A metafora az, amikor a szöveg szerzője két különböző dolgot hasonlít össze. Például: "A cica fekete homály elhalad az utcán".
   • A hasonlat az, amikor a szerző két dolgot összehasonlít az olyan kifejezésekkel, mint a "hogyan" vagy "így ... mint". Például: "A cica olyan kicsi, mint a gyermek keze".

6. 

   Vonja be a főszereplőt egy konfliktusba. Minden történet legfontosabb pontja a konfliktus, amelyben a főszereplőnek le kell küzdenie egy akadályt, problémát vagy ilyesmit. Csak gondolkodj a konkrét és világos probléma a történelem számára. Előfordulhat, hogy a karakter például mások jóváhagyását keresi, vagy nehézségeket tapasztal a növekedésben.
   • A gyermekek történeteinek másik gyakori konfliktusa az ismeretlentől való félelem, például új készségek elsajátítása, egyedül utazás furcsa helyekre vagy eltévedés.
   • Például: a főszereplő nem biztos, hogy beilleszkedik az új iskolába; így úgy dönt, hogy az utcai cica legjobb barátja lesz; az is lehet, hogy fél a sötéttől, és meg kell tanulnia legyőzni ezt a fóbiát.

7. 

   Gondolj egy inspiráló, de nem pedáns erkölcsre. A legtöbb gyermeki történet pozitív hangvételű és erkölcsös. Ne menjen túlzásba ezen a részen: legyen finomabb és kevésbé nyilvánvaló.
   • Próbáld a szereplők cselekedeteivel megmutatni a történet morálját. Például: mutassa meg a kislánynak, aki átöleli édesanyját az utcán, ahol a cica volt, mielőtt megmentették volna. Ez felfedezheti a családban való támogatás megtalálásának morálját - diszkrét módon.

8. 

   Illusztrálja a történetet. A legtöbb gyermekmese olyan illusztrációkat tartalmaz, amelyek érdekesebbé és látványosabbá teszik a cselekményt. Készítse el saját maga a rajzokat, vagy vegyen fel szakembert.
   • Sok gyermekmesében az illusztrációk ugyanolyan fontosak, mint a szöveg. Megadhat olyan részleteket, mint a ruhák, a frizura, az arckifejezés és a karakterek színe.
   • A legtöbb esetben a gyerekmesék illusztrációi a cselekmény elkészülte után készülnek. Így az illusztrátor minden jelenet vagy történet alapján képes rajzolni.

3/3 rész: A gyermekmesék részleteinek beállítása

1. 

   Olvassa fel a történetet hangosan. A vázlat elkészülte után olvassa el magának, és figyeljen. Nézze meg, hogy vannak-e nagyon bonyolult kifejezések a célközönség számára, és szükség esetén végezze el a módosításokat és kiigazításokat.

2. 

   Mutasd meg a történetet néhány gyereknek. Kérje meg a célközönség képviselőinek véleményét. Beszéljen fiatalabb testvéreivel, unokatestvéreivel és rokonaival, vagy akár az iskola legfiatalabb gyermekeivel. Ezután végezze el a szükséges beállításokat.

3. 

   Tekintse át a történetet, hogy teljes és világos legyen. Olvassa el újra a vázlatot, és nézze meg, nem túl hosszú-e. A gyermekek történetei gyakran megfelelőbbek, ha rövid, közvetlen szövegekben írják őket. Sokuknak még kevés a szövege; ezért minden szónak fontosnak kell lennie.

4. 

   Ha akarja, próbálja meg közzétenni a történetet. Ha tetszik, amit készített, elküldheti a művet speciális kiadóknak. Írj egy levelet, amelyben elmagyarázod, miért akarsz publikálni.
   • Megpróbálhatja saját maga is közzétenni a történetet, és eladhatja az interneten keresztül.