Tartalom

• Lépések
• Tippek
• Figyelmeztetések

A Linux egy ingyenes és nyílt forráskódú alternatíva a Microsoft Windows és a Mac OS X számára. Maga az operációs rendszer teljesen egyszerű szövegkonzolra redukálható, vagy teljes asztali környezetet használhat, például Gnome vagy KDE. Ez az útmutató elmagyarázza, hogyan lehet IP-címet rendelni egy Linux rendszerhez a konzol vagy a parancssori terminál segítségével. Ez az útmutató feltételezi, hogy már van némi ismerete a Linuxról, valamint hogy tudja a hálózatok, az IP-címek és a DNS-szerverek működését.

Lépések

5 módszer 1: Váltson a root felhasználóra

1. Ha még nincs bejelentkezve a "root" felhasználóval (a felhasználó megfelel az "rendszergazdának"), nyisson meg egy konzolt vagy terminálprogramot, írja be az "su" szót (idézőjelek nélkül), és nyomja meg az Enter billentyűt.
2. jegyzet: Az Ubuntu Linux család terjesztéseinek a root jelszava általában megegyezik azzal a jelszóval, amelyet az operációs rendszer telepítésekor létrehozott fiókhoz állítottak be.
3. Adja meg a root jelszót, amikor a rendszer kéri, és nyomja meg az Enter billentyűt.

5/2-es módszer: Debian / Ubuntu / Kubuntu

1. Készítsen biztonsági másolatot az / etc / network / interfaces fájlról a következő parancs beírásával a konzolon: ’Cp / etc / network / interfaces /etc/network/interfaces.backup’
2. Írja be a „vi / etc / network / interfaces” szót, és nyomja meg az Enter billentyűt. Az ’i’ megnyomásával léphet beillesztési (szerkesztési) módba.
3. Görgessen lefelé, amíg meg nem találja a hálózati interfészt a fájlban (vezetékes hálózati kapcsolat esetén általában eth0 vagy vezeték nélküli hálózati kapcsolat esetén wlan0 / wifi0).
4. Változtassa az „iface eth0 inet dhcp” sort „iface eth0 inet static” -ra.
5. Adja hozzá a következő sorokat, cserélje le az IP-cím számát a konfigurációra kívánt számokkal:
   • cím 192.168.0.10
   • netmaszk 255.255.255.0
   • hálózat 192.168.0.0
   • közvetítés 192.168.0.255
   • átjáró 192.168.0.1
   • dns-névkiszolgálók 216.10.119.241
6. Mentse el és zárja be a fájlt az Esc megnyomásával (a VI parancs módba lépéshez), majd a ": wq" gombra, majd nyomja meg az Enter billentyűt.
7. Írja be az ’ifdown eth0’ parancsot, és nyomja meg az Enter billentyűt.
8. Írja be az ’ifup eth0’ parancsot, és nyomja meg az Enter billentyűt.

3/5 módszer: Red Hat vagy Slackware

1. A Red Hat vagy a Slackware legegyszerűbb módja, ha gyökérfelhasználóként írja be a konzolon a „netconfig” kifejezést. A szöveges mód menü végigvezeti Önt a beállításokon.
2. A tabulátor segítségével mozoghat a mezők között. A szóköz segítségével törölje vagy jelölje be a jelölőnégyzeteket.
3. Miután megadta a kívánt beállításokat, nyomja meg az OK gombot.
4. A változtatások életbe léptetéséhez írja be a „service network restart” parancsot a konzolra, és nyomja meg az Enter billentyűt (ez a lépés nem szükséges a Slackware alkalmazásban, ahol a változtatások azonnal érvénybe lépnek.
   
   Megjegyzés: Számos Red Hat Linux alapú disztribúció létezik (Fedora Core, CentOS, White Box stb.); sok közülük valószínűleg ugyanazzal a konfigurációs mechanizmussal fog működni.

4/5 módszer: Bármely Linux rendszer, amelynek rendszermagja 2.4 vagy újabb

Ez a módszer egy kicsit nehezebb, magában foglalja a konzol használatát, de működnie kell minden modern Linux disztribúción. A használt eszköz neve "ip", és általában az "/ sbin" könyvtárban található.

1. Először meg kell határoznia a használni kívánt hálózati felület nevét. Az összes rendelkezésre álló hálózati felület felsorolásához futtassa az "/ sbin / ip link" parancsot. Ennek a parancsnak meg kell jelenítenie az interfész nevek, mac címek és egyéb információk listáját.
2. Ezután hozzárendeli az IP-címet az "addr" alparancs segítségével, így: "/ sbin / ip addr add 192.168.0.10/24 dev".
3. Az alapértelmezett átjáró vagy útvonal hozzáadódik az "útvonal" alparancshoz, az alábbiak szerint: msgstr "/ sbin / ip útvonal hozzáadása alapértelmezetten keresztül".
4. Az utolsó dolog az interfész engedélyezése vagy emelése a "link" alparancssal: msgstr "/ sbin / ip kapcsolat beállítása".
   

Feltéve, hogy minden korábbi adat helyes, a hálózatot engedélyezni és működni kell. Sajnos ezek a beállítások elvesznek a rendszer újraindítása után, ezért ha vissza akarja állítani őket az újraindítás után, adja hozzá az összes fent felsorolt ​​parancsot az "/etc/rc.local" fájlhoz - egy shell parancsfájl, amely a rendszer indításakor fut.

5/5 módszer: Dinamikus IP-cím (DHCP)

A dinamikus címeket automatikusan kapják meg, és általában nem igényelnek felhasználói figyelmet. Számos konkrét eset létezik:

1. Ha a hálózat a rendszer indításakor nem áll mindig rendelkezésre, akkor az internetkapcsolat leállhat, még a hálózati problémák megoldása után is. Azonnali felélesztéshez futtassa a "dhclient" vagy a "dhcpcd" parancsot rootként. Ez dinamikusan meghatároz egy új IP-címet.
2. A korábbi helyzet akkor fordulhat elő, ha a hálózathoz külön hardveren keresztül férnek hozzá, amely a számítógépével egy időben indul. Bizonyos esetekben a Linux gyorsabban indul, mint a hálózati útválasztók, és indításakor nem talál hálózatot. Keresse meg a dhclient.conf fájlt (például /etc/dhcp3/dhclient.conf a Debianban), és adja hozzá / javítsa ki az "reboot nn" sort; ahol "nn" az az idő, amelyre a rendszer várni fog az indítás után, erre a az útválasztónak ideje van a teljes indításra.

Tippek

• Előfordulhat, hogy a "/etc/resolv.conf" fájlt szerkeszteni kell, ha domain-nevek alapján szeretne hozzáférni a rendszerekhez, de nem IP-címek alapján. Használja az / etc / network / interfaces fájlban használt módszert. Ne felejtsen el biztonsági másolatot készíteni az eredeti fájlról!
• A "sudo" (röviden: "superuser do" vagy "superuser do") parancs lehetővé teszi a felhasználó számára, hogy ideiglenesen root jogosultságokat (rendszergazdát) használjon, de sok esetben előnyösebb a su használatát. Olvassa el a "sudo" man oldalt, és biztosan örülni fog, hogy megtette.

Figyelmeztetések

• Csak akkor próbálkozzon ezzel, ha tudja, hogyan működnek a hálózatok, az IP-címek és a DNS-kiszolgálók.
• Ne maradjon rootként bejelentkezve. Biztonságosabb egy másik felhasználóval bejelentkezni, és a konzolon a "su" (felhasználó megváltoztatására szolgáló parancs) használatával visszaváltani, ha befejezte az adminisztrátori vagy a root jogosultságokkal kívánt műveletet. A root hozzáférés lehetővé teszi, hogy bárki, aki rendelkezik hozzáféréssel, azt csináljon, amit akar a rendszeren.
• Ne felejtsen el biztonsági másolatokat készíteni. Ennek elmulasztása megakadályozhatja a korábbi beállítások visszaállítását.